A világ szinte minden pontján találkozhatunk taxikkal az utcákon, melyek jellemzően feketék vagy sárgák, Bangkokban azonban a teljes színskálát megtalálhatjuk az autókon. Vannak rózsaszín, narancssárga, sárga, lila és zöld taxik...
A világ szinte minden pontján találkozhatunk taxikkal az utcákon, melyek jellemzően feketék vagy sárgák, Bangkokban azonban a teljes színskálát megtalálhatjuk az autókon. Vannak rózsaszín, narancssárga, sárga, lila és zöld taxik is, és rengeteg ezeknek a színeknek a kombinációival. Míg a taxik színei más országokban általában semmiféle jelentést nem hordoznak, addig Bangkokban minden egyes szín mást és mást jelent. Minden szín egy adott kódként funkcionál. Az egyszínű autók különböző cégekhez tartoznak, az ő színeik a világos zöld, a világos kék, a piros, a narancs, a kék, a rózsaszín, a lila. A kétszínű taxikból 3 féle variáció létezik: a sárga-zöld, a piros-kék és a sárga-narancssárga.
A sárga-zöld színek a magán taxik. A piros-kékek a bérelhetőek, a sárga-narancssárgák pedig vállalati autók. Mivel rengeteg taxi van Bangkokban így bármelyiket kiválaszthatjuk magunknak, azonban a sárga-zöld taxikat jobbnak tartják, mivel a tulajdonosok maguk vezetik őket. A színek azonban nem csak az autókra korlátozódnak, a buszok is különböző színkódokkal vannak ellátva, melyek a különböző tarifákat, útvonalakat, a tulajdonost, illetve a légkondicionáló meglétét vagy hiányát jelzik. A nem légkondicionált hagyományos buszok a vörös és a krém színek kombinációi. Ezeket a Bangkok Mass Transit Authority, vagyis a BMTA működteti, ezek a legolcsóbb buszjáratok a városban. A légszennyezés és a nagy meleg miatt ezen járműveken utazni is embert próbáló, különösen napközben és a legforgalmasabb időszakokban. A kék-fehér színű buszok semmivel sem jobbak, nem légkondicionáltak és a jegyek valamivel még drágábbak is.
A krém színű buszokat szintén a BMTA működteti, ezek már légkondicionáltak, és kényelmesebbek mint hagyományos társaik. A sárga-narancssárga színű, úgynevezett Euro II buszok légkondicionáltak és viszonylag újak, míg a lila vagy piros színű mikrobuszok magántulajdonban vannak, és a lakosságnak kínálnak egy alternatív buszjáratot. Ezek mindegyike légkondicionált, és fix tarifával rendelkezik, a megtett távolságtól függetlenül, illetve minden helyet eladnak rajta, annál többet azonban nem, így minden utasnak garantált ülőhelye van. A legjobb módja, hogy megtudjuk, hova mennek a buszok, nem más, mint meg kell jegyeznünk a számát és a színét. Ugyanis például a 7-es kóddal ellátott piros busz nem ugyanazon az útvonalon közlekedik, mint a szintén 7-es kódszámmal jelzett kék, zöld, vagy sárga társa. A BMTA térképeken jelzi melyik járatok milyen útvonalakon közlekednek, így nagyon praktikus magunknál tartani egyet, ha szeretnénk bejárni a várost.
Bangkok színek iránti megszállottsága azonban túlmutat a taxikon és buszokon. Az emberek ugyanis minden nap különböző színeket hordanak. Vasárnap pirosat, hétfőn sárgát, kedden rózsaszínt, szerdán zöldet, csütörtökön narancssárgát, pénteken kéket és szombaton lilát. Ezeket a színeket szerencsésnek tartják és születésnapi színekként ünneplik őket. Thaiföldön még a politika is színekkel jellemezhető. Egészen a közelmúltig gyakori látvány volt, hogy az embereken hétfőn sárga pénteken pedig kék ing volt a király és a királyné tiszteletére, akik a hét ezen napjain születtek. Ez azonban megváltozott mikor a sárga szín már egy politikai csoport jeleként kezdett megnyilvánulni. Az őket ellenzők rendszerint pirosban mutatkoznak.
Őket így együtt gyakran láthatjuk egyszerre tiltakozni a város nevezetességeinél. Azok akik nem szeretnének politikai irányzatokat képviselni, ilyenkor rózsaszínbe öltöznek. Miután a királyon egy rózsaszín blézer volt látható egy nyilvános megjelenésén, azóta ez egyre elfogadottabb színe a semlegességnek.