A középkorban Bologna picit emlékeztetett a mai Manhattanre. Több száz magasan emelkedő torony magasodott az ég felé, kilátást nyújtva a vörös palás tetőkön át a tengerre.  

Ezek a város gazdag családjai által épített tornyok egykor a családok státuszszimbólumai voltak, amellyel demonstrálták hatalmukat és önnön fontosságukat. A XII. és a XIII. század között, Bologna-ban  több, mint 180 torony vagy még ennél is több volt. A XIII. században számos tornyot döntöttek, vagy bontottak le, míg mások egyszerűen összeomlottak.

Azokat, amelyek ezt az időszakot túlélték a későbbiekben különböző módokon hasznosították. Ennek megfelelően, börtönként, városi toronyként, üzletként vagy lakóépületként szolgáltak. Az utolsó bontások 1917-ben történtek, amikor két tornyot döntöttek le a város ambiciózus - de visszatekintve nem szerencsés - szerkezetátalakítási terve miatt. Ma több mint húsz torony látható Bolognában. A leghíresebb közülük két torony - az Asinelli-torony és a Garisenda-torony -, melyeknek ikonikus ferde formája a város népszerű szimbóluma.

Mindkét tornyot az építtető családok családi neve alapján nevezték el.  Az Asinelli-torony 97 méteresnél magasabb, de a rövidebb 48 méteres Garisenda toronynak sokkal látványosabb a dőlése, elhajlásának mértéke 3,2 méter. Mindkét torony eredetileg körülbelül 60-70 méter magas volt, azonban a Garisenda-torony elkezdett elhajlani (földomlás miatt), így a magasságát csökkentették a XIV. században.

Az Asinelli-torony magasságát viszont megnövelték. A XIV. században a tornyot a város vette át, aki börtönként és kis erődként használta.  Ebben az időszakban a toronyhoz egy 30 méteres faépítményt toldottak hozzá, amely egy légi híddal csatlakozott a Garisenda-toronyhoz. A gyaloghíd 1398-ban bekövetkezett tűz során semmisült meg. Napjainkban a torony tetejére fából készült lépcsőkön lehet feljutni, ahonnan a város gyönyörű panorámájában lehet gyönyörködni.