Egyszer egy fiatal nemes szeretett felesége halála után, úgy döntött, hogy létrehoz felesége emlékére egy kertet, hogy megnyugtassa fájó szívét. Ez a fiatal nemes Bomarzo hercege, az olasz Pier Francesco Orsini volt, vagy ahogyan többen ismerik Vicino, felesége pedig Giulia Farnese volt, aki 1560-ban hunyt el.

Az általa épített furcsa és szomorú kertet Sacro Bosco-nak, vagyis Szent Ligetnek hívják, és még mindig megtalálható egy erdős völgyben, Bomarzóban, mintegy 90km-re északra Rómától. A kertben hátborzongató, groteszk szobrok találhatóak, amelyek általában kissé sokkolják a látogatókat. Egy hatalmas elefánt például egy katonát cipel, egy sárkány pedig két oroszlánnal küzd és közben óriási nyitott szájával a látogatók felé néz, mintha meg akarná enni őket.

A kert egy dombon helyezkedik el, szobrai természetes anyagból, vulkanikus kőből készültek. A szobrok látszólag semmilyen módon nem kapcsolódnak egymáshoz, azonban néhány hordoz magán olyan elemeket, melyek segítségével a látogatók elképzelhetik mit gondolt Vicino.

A liget legnagyobb szobra egy hatalmas harci elefánt, aki egy várat cipel és ormányában egy eszméletlen római katonát szorít. Néhányan úgy vélik, hogy az elefánt Hannibál Krisztus előtt 218-ban Olaszország ellen indított inváziójának állít emléket, míg mások szerint Eleazár történetét jeleníti meg a Makkabeusok könyvéből, melyben Eleazár megöli a király elefántját, azonban ő is életét veszíti, amikor az elefánt agyon nyomja.

Miután Vicino 1584-ben meghalt, a Szent Liget feledésbe merült, és kúszónövények nőtték be szobrait. A városi emberek kísértett erdőről és szörnyekről szóló történetei pedig sokakat megijesztettek és távol tartottak a ligettől. A park szürreális természete azonban felkeltette a spanyol szürrealista művész Salvador Dali érdeklődését, akit az 1946-ban megfestett Szent Antal megkísértése során a liget inspirált.